Hogy tudnád elfeledni,
haragod, dühöd, mérged?
Hogy tudnád elfogadni,
amit kínál az élet?
Hogy tudnád véghez vinni,
örömmel minden dolgod?
Hogy kéne szebben élni,
hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni,
egy túl zűrös világban?
Hogy tudnád észre venni
Napod a gyertyalángban?
Hogy tudnál feloldódni
a mélyen kongó csendben?
Hogy tudnál újra hinni,
hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes
álmokat újra szőni?
A szürke nagy tömegtől
még magasabbra nőni?

A megrovást könnyen elviselik az emberek,
de a kinevetést nem tűrik.
Abba beleegyeznek,
hogy ostobák legyenek,
de nevetségesek lenni nem akarnak.

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart,
     hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!!

                Kigyúlnak a fények,
          Aranyszínben égnek.
           Ragyognak a csillagok,
              Olyanok akár az angyalok.
                      Lebben a szél, s a holdsugárban,
        Igaz szeretet rád találhat.

Téli csoda
Hull a hó, 

Átöleli szívemet. 
Nincs más e fagyott világon, 
Mi megmaradna, 
Csupán a szeretet. 

Előjön e bűvös szó, 
Százszor, ezerszer, 
Ezeken a napokon, 
Talán érezhetjük, 
Mit jelent. 

Jaj, de mondd, 
Mi vár ránk, 
Ha véget szól, 
A csendes s nagyszerű ünnep? 
S az érzés, 
Úgy, ahogy jött, 
Hirtelen továbbáll? 

Csak bízni s remélni tudok, 
Hogy e nagy világ, 
Majd megváltozik egykor, 
S az összes baj, háború, könnycsepp, 
Eltűnik, mint tavasszal a jégvirág.

Karácsonyi gondolatok

Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!
Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed".
Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.
Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek

És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,

Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.

És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának

Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.

Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Öri István:Szeretnék a boldogságról írni 



Szeretnék a boldogságról írni 

szeretnék többé sohasem sírni 

szeretném a világba kiordítani: 

Ne csüggedj, van remény 

az út vége a győzelem! 

nehéz a harc, de 'mi vár: 

boldogság, béke, szerelem! 



Szeretnék a szerelemről írni 

szeretnék boldogságtól sírni 

szeretném a világba kiordítani: 

Istenem! Ő itt van velem! 

Látom Őt, nemcsak álmodom 

a perceket már nem számolom 

mert eljött, s többé nem megy el 

ó, áldott élet 

áldott szépség 

áldott szerelem! 



Szeretnék csak mindig Róla írni 

tündérmesét, igaz történetet 

szeretném a világba kiordítani: 

Szeret, szeret, szeret! 

S azt is, hogy én is szeretem 

jobban, mint életem 

s ez a szerelem végtelen 

mert kettőnké - ugye, Kedvesem? 



Szeretném elmondani 

hogy szeme gyönyörű 

s ajka édes 

minden, mit mond és tesz 

szivárvánnyal ékes 

s csak, hogy láthatom 

a Mennyország nekem 

szeretném elmondani nektek 

hogy végtelen szeretem! 



Szeretném, ha mindez való lenne 

szeretném, ha egyszer Ő üzenne: 

Várlak, gyere, szeretlek én is! 

szerettelek mindig 

s szeretni foglak 

a világ végezetéig! 

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

(Rainer Maria Rilke: Advent)

Mottó: "... nézd, ez megint egy kis halál, mondd, miért ne élhetnéd túl... A régi dal másra vár, gyönyörű lettél, és új..." (Ákos)

Akarom. Akarod?
Tárd ki hát a karod,
hadd bújjak én bele,
hozzád, a lelkedbe,
ölellek csendesen,
magam is meglepem:
uralom vágyamat,
jó sokat vártalak...
De most már nem bírom,
legyél a vágysírom,
ölemben élvezd hát:
szerelmünk illatát...
Nem kell, hogy megállj már,
ez jön: egy kis halál,
s amikor lüktetünk,
MÁS-LÉTBE elmegyünk,
gyere hát, ez a VÉG,
vár téged, aki ÉG...

Humoros locsoló verseket ajánlok minden férfi nemnek.Sokaknak probléma milyen verseket is mondjanak.Általában a humorosak bejönnek, persze hangulat kérdése ki hogyan veszi.

-Nadrágomban a locsolóm,

 nincsen dugó benne.

 Ha azt most elővenném,

 nagy röhögés lenne.

 De én ezt nem teszem

 mert kezemben a kölni

 locsolni jöttem,

 nem pedig tökölni.

-Zöld a moha

 zöld a páfrány, 

 meglocsollak házisárkány.

-Zöld erdőbe jártam

 Két őzikét láttam,

 Az egyik  kacsintott

 kérem a fotintot.