Megtörténik, hogy valakinek megvan minden földi java, amelyhez sokan a boldogság fogalmát kötik.Egészséges is, szép is, sikerei is vannak, csak éppen nincs egyetlen igazi barátja sem, akiban éppen úgy megbízhatna mint saját magában. MIt ér annak a sokak által annyira vágyott és értékelt  naponkénti közéleti szereplés, forgatagos élet,, aki sokkal inkább egy meghitt , szűk családi vagy baráti légkör rokon lelkei, csendes örömei között   érzi magát igazán boldognak? Viszont az új élményekre éhes embert éppen úgy boldogtalanná teszi az " édes semmittevés", az otthoni tespedés, mint a békés nyugalomra vágyót a vágtató élethajsza. Vagyis mindenkit csak saját jelleme, igényei szerint  lehet boldoggá tenni. Az emberben megvan az a bizonyos hajlandóság, hogy bizonyos külsőségek alapján próbálja megállapítani ,mások boldogságát. pedig itt szőrnyű mellékfogásokra nyílik alkalom. Hiszen könnyen megtörténhet , hogy azt hisszük, az ő boldogságuk pontosan ugyanazoktól a dolgoktól függ, amelyek megszerzésére, saját boldogságunk érdekében, minden erőnket szívesen öszpontosítanánk. Ki tudná megmondani, hogy  éppen az ő látszólagos boldogságukat miféle élmények,tények , belső vívódások, szorongások, félelmek sorvasztják, esetleg gyógyíthatatlanul. Bárkinek módjáben állna saját boldogságát fokozni, tartóssá tenni, csak kicsit utánuk kéne járni.Vajon ki nem akar boldog lenni? Ne késlekedjünk a kipróbálásukkal.Az elérhető területeken, szinte csak egy karnyújtásnyira levő,maguktól kinálkozó, kellemes , szép, értéke élményekárt szívből tudjunk örülni. Aki sokkal inkább rosszat, a csúnyát, a negatívumot veszi észre, mint a jót, a szépet , és a pozitívumot, a saját boldogsága ellen dolgozik. Szinte minden pillanatban örülhetünk ha akarunk,még egy látszólag jelentéktelennek is.S rácsodálkozunk majd milyen jó, milyen gyönyörű minden amit látunk, hallunk.Sok sikert hozzá!