Milyen a negatív énképű ember?

"A végletesen negatív énképű ember befolyásolható, félelmei és szorongásai határozzák meg cselekedeteit, alapvetően kudarckerülő és maximálisan biztonságra, kiszámíthatóságra törekvő. Az életét szerepei és a külső környezet elvárásainak alárendelve éli, közérzete rossz, fizikai és lelki betegségei vannak. Az élet számára inkább szenvedés és fájdalmakkal, veszteségekkel teli. Kommunikációjára jellemző a panaszkodás, kritizálás, irónia és szarkazmus, jellemében erősen jelen van az irigység, a féltékenység, aggodalmaskodás.

Az életét érzelmileg - és gyakran fizikai értelemben is - elkülönültségben éli, azaz úgy érzékeli, hogy vele nem törődik igazán senki, nem szeretik őt. Mivel úgy érzi nincsen támasza, külső segítsége, ezért kiszolgáltatottnak érzi magát, nem tudja irányítani a sorsát / életét. Ő az, akinek a vágyai álmok maradnak és azért tart maga előtt egy-két nagy álmot, hogy legyen hová menekülnie, magát biztatnia, hogy "ha majd ez vagy az megtörténik, akkor boldog leszek, jobb lesz az életem". De a valóságban ez ritkán történik meg. Egyszerűen azért, mert nem hagyja megtörténni, negatív énképének megfelelően nem érdemli meg a bőséget, harmóniát, szenvedés-nélküli, örömteli életet. Olyan ez kicsit mintha önmagát büntetné az élete során. Az önszabotázs az élet minden területén erőteljesen jelen van.

Amennyiben ez tudatalatti szinten húzódik meg, akkor végletesen segítőkész, a mások kedvét kereső és azokat mindig teljesíteni törekvő emberré válik. Az a belső lelki mottója, hogy ha úgy teszek, ahogy a másik akarja, akkor szeretni fog és nem fog bántani. Ezzel meg is teremti az áldozat-kihasználó játszmát és csak olyan embereket gyűjt maga köré, akik kihasználják, nem értékelik igazán és legfőképpen nem szeretik őt igazán. Tehát pont azt nem kapja meg, amire oly égetően vágyik."