Szelevények egy orvos naplójából !Vörösáfonya rendelőjében/

Hétfő
(Atyaég, micsoda tömeg, váróban 7 fő)

Ma nem történt semmi komoly.
Egy úr volt itt, úgy nézett ki, mint a szekrényben lakó moly,
Bőre aszott, termete csökött, kint volt minden csontja,
Úgy láttam, volt elég gondja.
Azt állította influenzát kapott.
Nem bajlódtam vele, hívtam hozzá papot.

Kedd
(már megint betegek, istenem, ezt velem ne tedd!)

Betért egy bomba nő, s mondta, folt jött a bőrére.
Nem tétováztam, kértem vetkezzen pőrére.
Ágált ugyan kicsit: De hát doktor úr, a folt….
A szót belé fojtottam: Vetkőzzön, ha mondom! Nem érdekelt, hogy a homlokán volt.

Szerda
(Ma mit mondjak, miért késtem? Áhá, lerobbant a verda!)

Egy fickó mutatott nekem egy szemölcsöt,
Kérte, hogy tegyek rá valami kenőcsöt.
Undorodtam, nem szívesen fordultam felé se.
Hányingert okozott méretes kelése.
Saját szert kevertem,
S abba tettem
Arzént, ciánt, s csak íz miatt került bele némi só,
Majd megnyugtattam, ez a kenet lesz az utolsó.

Csütörtök
(Még mindig betegek, üvöltök!

Ma egy kétségbeesett telefont kaptam,
De nem értettem a problémát, bár figyelmesen hallgattam.
Egy hang fájdalmasan mondta: Jöjjön, a testemből kiáll egy karó!
Én meg gondoltam: micsoda fellengzős, Mi az, hogy, egy kar, Ó?
Nekem két kar áll ki, oldalt pont ott,
Mégsem csinálok belőle gondot.
A telefont letettem, mert szerintem szívatott,
Hiába hivatott.

Péntek
(Ma is kell dolgozni, ez vétek)

Egy ember, ki vánszorogni is alig tudott, tért be.
Itt-ott a földet súrolta a térde.
Elhaló hangon nekem odasúgja,
Úgy érzi, az utolsókat rúgja.
Mondja: nem kap levegőt, a szíve meg-meg áll,
Kerülgeti a halál.
Hányinger, légszomj, fájdalom, mit még nem érzett.
Én udvariasan mondtam neki: Látom elfoglalt, jöjjön vissza ha ezekkel végzett.

Szombat – Vasárnap
(Felirat a rendelőn:)
Ha beteg vagy, szóljál anyádnak!